Ismerd meg a pálinka gyümölcsét, a vilmoskörtét!

Egy Stair nevű tanító nevéhez fűződik a vilmoskörte ismertté válása, mivel ő talált rá a fajtára magoncként Aldermastonban (Angliában) 1770-ben. Azóta világszerte közkedvelt lett, mára a legnagyobb mennyiségben termesztett körtévé vált.

Korán termőre fordul, rendszeresen terem. Általában vadkörte, vagy birs magoncokra oltják. Nem szereti a fagyzugos területeket, a birs alanyon nevelkedők érzékenyebbek a fagyokra.

A gyümölcs húsa fehér, olvadó, bőlevű. Igazán illatos, nagyon szép, muskotályos zamat jellemzi. Frissen fogyasztva, lekvárként, vagy akár párolva, csokoládé öntettel ékesítve is fantasztikus csemege.

A körtékre oly jellemző kövecsesség gyönyörűn átmenthető a pálinkájába is, harmónikusan belesimul az ízvilágába.

A fajtán belül megkülönböztetünk sárga és piros vilmoskörtét is. A piros változat krémesebb, vajasabb, fűszeresebb ízhatású, kicsivel több elegancia jellemzi.